Baja legkisebb kerületében, Szentjánoson található az alig észrevehető, a Duna áradásaitól védő töltés oltalmában és a városrész házainak szomszédságában rejtőzködő,

Nepomuki Szent János

tiszteletére épült kápolna. Szent Jánost a vízen járók fogadták védőszentjükké – háttérbe szorítva Szent Katalinnak még a középkorból eredő tiszteletét -, és egyszerűen csak Jánoskának nevezik a szentet.

Már az 1830. évi Canonica visitatio említette, hogy volt ott a szentnek egy szobra.Mindszenthy Antal komáromi táblabíró, Egy fordulás az Alföldön című munkájában leírta, hogy a “…Vajason túl a’ Duna felől van egy csárda, mészárszék, és néhány apró ház és Nepomuki Szt. Jánosnak egy kőszobra…”

A szentről elnevezett városrész apró házaiban egykoron lakó vízimolnároknak, hajóácsoknak, facsiszároknak nagy szerepük volt városunk életében, hiszen 1855-ben 80-90 lehorgonyzott hajómalom őrölte a búzát a bajai folyószakaszon, és még az 1900-ban készült hivatalos adat szerint is 60 működött a Dunán.

A vízimolnárok haranglábat, majd vesszőből font, sárral tapasztott kicsinyke templomocskát állítottak fel ott, ahol később kápolna épült. Itt áll ma is a kápolna előtt a szent festett kőszobra 1855-ös keltezéssel.

A kápolnát 1876-ban téglából építették. Latinovits Gábor címzetes püspök, bajai prépost nevéhez fűződik a molnárok által felépített kápolna átadása 1877. május 17-én, a védőszent búcsújának napján. A templomban található a Bajai Molnáripari Társulat nyomtatott, bekeretezett templomalapító okmánya 1877-ből, amely dokumentálja, hogy 800 forintot adtak az építkezéshez. Felsorolnak még 296 nevet, akik 1 forinttól 50 forintig terjedő adományokkal támogatták. Hitelesen bizonyítják továbbá, hogy a bajai születésű Türr Istvánkelyhet, miseruhát és két szenteltvíztartót, Latinovits Gábor pedig oltárképet, sekrestyei ruhásszekrényt és miseruhát ajándékozott a kápolnának.

A 12,6 méter hosszú és 5,65 méter széles, egyszerű építmény kis tornyocskája, bejárati ajtaja nyugatra néz. Főhomlokzatán három üres – szobor elhelyezésére alkalmas – falifülke, ereszvonala fölött szerény oromzat van. Két egymás fölé helyezett kis márványtábla emlékeztet arra, hogy 1876. március 12-én, 1883 januárjában és 1897. augusztus 17-én meddig ért a kiöntött Duna vize. Tornya faszerkezetű, toronysisakja bádog héjazatú. Tornyában van egy kicsiny harang. Sekrestyéje délről csatlakozik a kápolnához.

A kápolna belsejében régen vörösmárvány oltár, a bejárat felett egy kis fából készült orgonakarzat, gyóntatószék és két csiszolt vörösmárvány szenteltvíztartó volt. Mindebből ma már csak egy – a bejárattól jobbra lévő -, 1875-ös évszámmal datált szenteltvíztartó maradt meg. Jelenleg fából készített szembenéző oltára van a kápolnának.

Eredetileg a kápolna belsejében két faragott Nepomuki Szent János-szobor volt, az egyik a Türr István Múzeumba került, a másik, szúette faszobor most is a kápolnában van. Idő közben további két nagyméretű faszobor is kikerült a belvárosi templomból. Ezek Szent János evangélista és Keresztelő Szent János szobrai. A szentély két oldalán kerültek elhelyezésre. Szószék a kápolnában nem volt, búcsú napján az építmény előtt felállított hordozható szószékről hangzottak el a szentbeszédek.

Az egykori oltárkép – a régi szentjánosiak állítása szerint – Lotz Károly festménye volt. Mások szerint az egy ideig Baján élő Jakobey Károly festőművész vallásos témájú alkotása is a kápolnát ékesítette. Ma egyik alkotás sincs meg, elképzelhető, hogy a második világháború viharai közepette – amikor istállónak használták a kápolnát – semmisültek meg.

A mai oltárképet Szentgyörgyváry Mária Palládia, a Miasszonyunkról Nevezett Szegény Kalocsai Iskolanővérek zárdaiskolájának rajztanára készítette a templom névadójáról. Alatta – az említett kép által eltakarva – Miskolczy Ferenc bajai festőművész ugyancsak Szent Jánost ábrázoló freskója található. Oldalsó falán Udvardi Erzsébet festőművész 1998-ban készített táblaképe a szent életének egy epizódját ábrázolja. A restaurált gyertyatartók dobóhálókhoz használt ólomnehezékekkel ellátottak.

A Nepomuki Szent János védőszenthez fűződik minden évben május 16-án megrendezett Jánoska-eresztés ünnepsége, amikor lampionos dereglyék vonulnak fel a Sugovicán Szentjánostól a főtérig.

Forrás: Bánáti Tibor (2001)
Aktualizálta: Binszki József (2011)