139. Zsoltár – részlet

“… Te alkottad veséimet, anyám méhében te szőtted a testem. Áldalak, amiért csodálatosan megalkottál, és amiért csodálatos minden műved. Lelkem ismered a legmélyéig, létem soha nem volt rejtve előtted. Amikor a homályban keletkeztem, és a föld mélyén elindult életem, szemed már látta tetteimet, s könyvedben mind felírta őket. Meghatároztad napjaimat, mielőtt még egy is megjelent belőlük. Terveid, Uram, felfoghatatlanok, s milyen tömérdek a számuk! Ha megszámlálnám: több, mint a homokszem, s ha végére érnék, az csak kezdet volna …”

Életigenlő ima

Istenünk! Te vagy az élet Ura és Teremtője. Azzal a kiváltsággal áldottad meg az embereket, hogy új életet adhatnak a világnak! Szívünkbe ültetted a vágyat, hogy tápláljuk és óvjuk az életet, minden szakaszában!
Szent megbízatásként fogadom ezeket az ajándékokat. A Szentlélek erejével segíts, hogy hirdessem az élet értékét. Adj bölcsességet és bátorságot, hogy nyíltan szóljak és védelmezzem az életet.
Adj együttérző szívet, hogy szeretettel álljak tanácsaimmal azok mellé, akik elutasítanák az életnek ezt az ajándékát, amely a Te képmásodnak és hasonlóságodnak tükröződése bennünk.
Boldogságos Szűz Mária, Gyümölcsoltó Boldogasszony! Te szabadon és szolgálatkész szeretettel mondtál IGENT az Atya akaratára, hogy a Szentlélek közreműködésével világra hozzad Jézust. Példáddal és közbenjárásoddal segíts minket IGENT mondani az emberi élet ajándékára! Ámen.